A szegedi vonat indult a Nyugati palyaudvárról este 6 órákor és ott
negyed 9 órara érkeztem, akkor már jó ismerősöm, Szabóék jöttek
értem. A ferje a Szeged szármázású és 91 éves nagyanyának
láogatásában jöttek Budapestról.
Ott minden augusztusban tart Szegedi nyár fesztival, s az esete is
a város köszpontján a fogadalmi templom elött ment egy opera. Az
autón hozzá közel jártunk, akkor a csalad mondta a zenét hallható,
azonban nem hallasztottam semmit, mert a fülleim, szemeim még nem
szokott volna a városban. Csak meglepődtem a szép gyönyörű
épleteken. Aztán elvittek tisza partra, mert 9 órara tisza folyó
felfeléról megérkézett fa hajó, amin égett a tűz. A férje szerint,
a szertartás már több év százada folytatnak.
A parton dugó volt, ráadasul semmi fényt latható volt. Soká vártunk,
de hiába volt. Mire a part végtól jártunk vissza, láttuk a sok
fiatalok ült az árokparton, és szívt valamit fekete (henger?)ből.
Nem tudtunk mit szívtak, de a látványa furcsa volt. A rendőrok
inkabb a szabálytalan autókat ellenőriztek. Mert tőlük penzet
kapható-e?
Viszont a szakrális fény szertartás már kezdett a Móra Ferenc múzeum
udvárán.Amint néztem az autó ablakon, hogy oda rohantunk. Ott egy
férfi, akár sáman, aki volt nagyon hosszú ruhajában, magás tűz
elött emelte ezüst nagy csését, aztán egy dobot nagyot ütött és
játszott is elektromos gitáron. Azon meglepődtem, azonban úgy
gondoltam, hogy mert új elemét vesznek át, az folytatődhatott volna
több század évben át.
Az este Szegedi ejszaki faluban egy csárdában szálltunk. Arra
menetben hirtelen dörgött az ég fekete tágas Alföldön. Az úton
kvülünk egy autó se volt, és akár mint valahol tejesen más világon
repültünk volna.Féltunk, de mint ha valahol SF filmben lettunk
volna.
Másnap először voltunk a magás fogadalmi templomban, mert az alatt a
templom alatt temetették az Szabó férje 97 éves nagyapát. A
családdal imátkoztunk és rá szóltam, hogy kérem, mutassa Szegedet.
Aztán város köszponti a Szécseny téren átmenetben a Móra Ferenc
Múzeumba újra jártunk. Sajnos a néprajzi kiállítása nyári szünet
volt.Oly csarottam benne, mégis más kiállításban, Móra Ferenc
dolgozó szobában egy szép tarisznyát láthattam.
Mi után egyedül várost néztem, vissza mentem a Széchenyi térre,
ahol a család várt engem. Ott a téren a nyári fesztivalra sok
lacikonyha látható volt. Tobbáb mentem, akkor antíkvárium is volt.
Benéztem, akkor mindjárt találtam Móra Ferenc, a kincskereső kis
ködömöt. Nyitottam a könyvet, és első oldálon az volt irva, hogy
Kis lánynak 10 év születésinaprára, 1990-.ben.Mért a lány eladta a
könyvet? Vértelenül eszébe jutott, hogy amit láttam az este a Tisza
parton. Ez megdöbbentő látvány volt. Már azonkívül is jó ifúsági
mesét, novelát hoztam kezében. Akkor úgy gondoltam, hogy legalabb a
fiatalok a téren nem jartak volna? Nem jó volna, hogy a szép
könyveket elveszem távol országba?. Aztán mint a szív lyukamat
betömtem volna, ott hagytam a Móra könyvét.
Az este a csárdában az ablakon holdot láttam.Fekete kék égben szép
fogyott félhold volt, Akár a Csontvári képe és azon túl létezett
volna, hogy jóság és rosszaság a világon.